Volt két kamasz, majdnem felnőtt meg egy óvodás gyereke, meg egy viszonylag magatehetetlen férje. Nem fizikai értelemben, ha érted, mire gondolok... Így alakította ki az életét, valószínűleg (és valószínűleg tudat alatt) azzal a szándékkal, hogy fontosnak érezze magát. Mindent ő intézett, mindent ő rendezett, mindenről ő döntött, és minden úgy volt jó, ahogy ő mondta. A család hozzászokott. Voltak persze hátrányai - mármint a család számára -, hogy mindig pattogott valaki a fejük felett, de megtanulták kezelni, és tulajdonképpen végtelenül kényelmes volt. Majd anya megoldja. Nem kellett kimondani. Úgy érezték, hogy anya mindent jobban tud, megtanulták, hogy bármihez fognak önállóan, az úgyse lesz elég jó, és mostanra odáig jutottak, hogy semmit nem voltak hajlandók, megcsinálni. Vagy képesek? Mi is volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Csakhogy Ő, a nő, feleség, anya akkor, amikor ezt az egészet elindította, nem erre szerződött. Hogy gyakorlatilag van négy gyereke. Amikor elkezdődött, talán csak kettő volt, ő meg még csak 20. Éves. De most már, ötven felé egyre inkább fárasztó lett ez a gyámoltalanság. Nyúzott, fáradt, egyre inkább kétségbeesett. 

MENJ EL! Kértem, csak két napra. Nem lehet. De fáradt vagy, ezt így senki se bírja. Nem, nem lehet. De ha pihennél picit,kikapcsolódnál, utána ötször annyi erővel bírnád megint. De mi lesz velük addig? Hát akkor főzz meg nekik két napra, rakd tele a hűtőt, készítsd ki nekik a zoknit, és úgy menj el. Nem, nem lehet. Akkor legalább egy napra. Nem. De hát amikor dolgozni mész, akkor is megoldják valahogy. AZ MÁS!

Eddig jutottunk.Nem ment el. Két napra se, egy órára se. Az ő baja, mondhatnánk. De a legszomorúbb az egészben, hogy haragudott rájuk. A családra haragudott, amiért ennyire függnek tőle...

Vannak mélyről jövő gyökerek, ki tudja, talán ŐT elhanyagolták annak idején, vagy mittudomén. De valahol belénk is nevelték. A modern pszichológia én-időnek hívja. De modern dolog ez. Te csak ne foglalkozz mással, Te csak áldozd fel magad, Te csak akkor vagy jó anya, feleség, barát, EMBER, ha mások érdekét mindig a magadénál előbbre helyezed. Ezt tanultuk.Dolgozni, hajtani, azt lehet. Töltődni, azt nem... 

Pedig ha eredményesen akarunk fát vágni, akkor néha le kell állni. Csak hogy megélesíthessük a fejszét.