Az ötlet közös szerzemény, egy barátommal beszélgettünk, és én már meg nem mondom, mit mondott, amire nekem meg ez a gondolat jutott eszembe:

személyre szabott meseportré.

Adott egy kisgyerek, akinek van egy kedvenc mesefigurája. És én azzá változtatom :). Ha csak egy kép erejéig is. Azaz az arcát belefestem az illető karakter arcába, az eredeti arc helyére. Az ötlet nagyon tetszett, merthogy egyedi, és pontosan tudom, az ilyesmi milyen boldoggá tud tenni egy kisgyereket. 

Lelkes voltam, és legott neki is álltam, a barátnőm kisfiát kezdtem el festeni. Aztán amikor láttam, hogy édes, csak éppen egy aranyos kisfiú, de egyáltalán nem Kristóf, akkor rájöttem, hogy ez azért nem olyan egyszerű.

Mindenesetre készen van az első darab :) ...

Volt két kamasz, majdnem felnőtt meg egy óvodás gyereke, meg egy viszonylag magatehetetlen férje. Nem fizikai értelemben, ha érted, mire gondolok... Így alakította ki az életét, valószínűleg (és valószínűleg tudat alatt) azzal a szándékkal, hogy fontosnak érezze magát. Mindent ő intézett, mindent ő rendezett, mindenről ő döntött, és minden úgy volt jó, ahogy ő mondta. A család hozzászokott. Voltak persze hátrányai - mármint a család számára -, hogy mindig pattogott valaki a fejük felett, de megtanulták kezelni, és tulajdonképpen végtelenül kényelmes volt. Majd anya megoldja. Nem kellett kimondani. Úgy érezték, hogy anya mindent jobban tud, megtanulták, hogy bármihez fognak önállóan, az úgyse lesz elég jó, és mostanra odáig ...

Olvastam pár Verne regényt, de nem túl sokat, már ahhoz képest, amennyi van...

Most meghallgattam a Grant kapitány gyermekeit (valójában azért, mert egy windows-újratelepítés alkalmával az ÖSSZES hangoskönyvem - egyéb adataimmal együtt - odaveszett, és csak ez az egy maradt meg...).

A történet egy palackba zárt üzenettel kezdődik, ennek nyomában indulnak a hajótöröttek megszabadítására a bátor kalandorok. Kicsit untam a tudományos részeket, úgy értem, szegény Paganel személyében még egy szórakozott tudóst is a hajóra kellett juttatni, hogy legyen valami ürügy a fejtágításra. Eddig nem vettem észre, de a fiam szerint márpedig igenis jellemző Vernére ez a fajta ismeretterjesztés. Hát, álltam elébe :)

Mint hangoskönyv, ...

A kísérlet befejeződött. Vagy csak az első szakasz?

Voltam annyira provokatív, hogy a nejlonfüggöny létén kívül semmilyen óvintézkedést nem tettem. A szoba többi részében nem portalanítottam, nem mostam fel, és még csak le sem takartam a száradó képet. Reggel valamelyest csalódott voltam, mert volt pár pici porszem a felületen, de ha ezeket a körülményeket figyelembe veszem, valójában nagyon is elégedettnek kell lennem.

A következő lépés persze az lesz, hogy mindezeket megteszem, és úgy elég reményteli a történet :)

...ama bizonyos majom a vízbe.

Amikor végül mégsem sikerült megegyezni a műteremmel kapcsolatban (nagyon nem is erőltettem: volna abban valami irtó kényelmetlen, ha nem itthon festenék), erős felindulásból elhatároztam, hogy elég volt az agyalásból és kavarásból, ITTHON csinálok valami műteremfélét.

Ugyebár az egész arról szól, hogy ne legyen por, de azért az élet se álljon meg, ha a művésznő méltóztatik alkotni. Van garázs és van tetőtér, de portalanra kialakítani nagyon bonyolult és hosszadalmas lenne kialakítani: mindkettő esetében új nyílászárók nélkül esélytelen a történet. Végül óriási, avagy zseniális ötletem támadt, és azonmód meg is valósítottam (ez volt benne a legszebb, hogy egyedül két napon belül ...

...mármint az első.

Kiterveltem, miből mennyi darabbal illik elkészülnöm, ha a nagyérdemű elé akarok állni. És úgy állapodtam meg magammal, hogy két sorozatot készítek a horoszkóposból, szigorúan más színösszeállításban.

Íme, az első sorozat:

A bemutatóterem lázában égek - néha elég fárasztó, de általában inkább lelkesítő ez a láz. Viszonylag pontosan megterveztem, miből mennyi legyen ebben a bemutatóteremben.

Hadd osszak meg egy titkot. Bár nem is olyan titok, inkább ésszerű és logikus. Amikor Pesten éltem fél évig, akkor tűnt fel. Valamikor azt gondoltam, az lesz a megoldás számomra, hogy én majd csak festek, aztán beviszem boltokba az alkotásaimat, és mindenki boldog lesz. Aztán megláttam, mennyit kérnek értük.

Nem vagyok olcsójános, sem álszerény. A különböző festmények, ajándéktárgyak, gyöngyök árát két szempont alapján határozom meg. Az egyik a befektetett anyag és munkaidő. A másik, hogy én mennyit adnék értük. Szépek a mandaláim, bármilyen ...

Olvastam is már, sőt, történetesen meg is van. Szóval nem vettem zsákbamacskát. Ráadásul Rátóti Zoltán olvassa fel, ráadásul jól. Szóval megvolt a szórakozás.

(Ráadásul mandalákat festettem közben, az meg éppenséggel passzol...)

Nem vagyok különösebben Coelho-fan, miután egy könyvét már félbe is hagytam. Az Alkimistát szeretem, mert rólam szól ;), De A Zahírt sem utoljára hallgattam.

A történet két évet ölel fel, onnan indul, hogy az író felesége, Esther 10 évi házasság után egyetlen szó (üzenet, utalás, előzetes veszekedés, szóval minden jel nélkül eltűnik. Semmit sem visz magával, amiből akár emberrablásra is lehetne következtetni, CSAK az iratait, ami viszont elég komoly üzenet, hogy magától ment el, mégpedig ...

Leadtam az 50 tételes festék megrendelésemet. Alig várom, hogy megérkezzen, valójában addig nem merek nekifogni semmi újnak, mert attól félek, hogy nem lesz elég valami, és - hát, azt nem lehet elmondani, mennyire baj (lehet), ha nem tudod egy színkeveréssel végigcsinálni az adott képet.

És akkor felhív ma délelőtt a vevőszolgálat, hogy az 50-ből 10 hiányzik (egyetlen árnyalat, de mit csináljak, sok kell belőle :P ), és hogy elküldjék-e így, vagy várjunk pár napot, amikor is megérkezik, és akkor egy lendülettel (egy időben, egy dobozban, egy szállítási költségért) kaphatom meg az egészet. Azaz nem döntötték el helyettem, hogy az a fontos, hogy megspóroljak cirka egy ezrest, vagy inkább az, hogy legalább a többit hamarabb megkapjam! ...

Ezerrel készülök a bemutatóterem megnyitására. Ó, Te csak azt hiszed, hogy az még soká lesz! Először is, a fél évből, ami a - tervek szerint - rendelkezésemre áll, csaknem másfél hónap eltelt. Én pedig nem rendelkezem készlettel, amit bemutathatnék, hiszen ami nem kelt el, az a Buday Galériában van, Zalaegerszegen. Nem szeretném onnan elhozni őket. Amit tudok, megfestek újra, előbb-utóbb lesz gazdája. És az ajándékok, és az üvegmedálok, és a mécsestartók... :P

Így aztán bevásárolok. Éppen most adtam le egy 50 tételből álló festék megrendelést, miután kiderült, hogy upsz, kibontottam az utolsó színtelent, és upsz, kávétejszínes dobozkából is már csak kettő van (ez a nagyobb baj, mert ebből nem lehet ám csak úgy rendelni a ...