Pihenésképpen egy kis ponyva. Régebben rengeteget olvastam Rejtőt, de ez a darab valahogy kimaradt. 

A történet egy Alfa Rómeónak álcázott afrikai birodalmi hagyaték körül forog, és Gorcsev Iván meg Vanek úr szövevényes kalandjairól. Vicces, ahogy bizonyos motívumok fel-felbukkannak a különböző Rejtő regényekben, mindenféle összefüggés nélkül. Úgymint Vanek úr és Wendríner úr, és az oroszlán...

Egyébként a regény nem a legjobb szerintem Rejtőtől, jóval a fele után kezdett érdekes lenni, de azért nem bántam meg ;)

Most Bulgakovtól a Mester és Margaritával kacérkodom. De nem hiszem, hogy elolvasom. Egyszer már elkezdtem, és bár meglehetősen szürrealista, a feléig még érdekesnek is találtam, utána viszont annyira öncélúnak találtam ezt a látásmódot, hogy elment tőle a kedvem. Péter, akitől kölcsön kaptam, biztatott, hogy a végén majd minden értelmet nyer, higgyem el, de már nem bírtam végigrágni magam az utolsó pár tucat oldalon. Attól tartok, ez végleg elvette tőle a kedvem :(