Az úgy volt, hogy nagyon megszerettem a Párizs című kép színeit. És még az is történt, hogy egyszer volt az Avonban egy ékszergarnitúra, ami nagyon megihletett, csak még nem tudtam akkor, mit fogok vele kezdeni. De mindennek eljön az ideje, még ha évekig lappang is egy ötlet a fejemben lelkemben.

Már amikor a festmény készült, akkor elkezdett birizgálni az ötlet, aztán amikor ilyen izgalmas, nem túl nagy, de azért nem is az átlagos üvegdarab tört a betonra (6 cm), akkor már készen volt a kompozíció.

Én nem tudtam eldönteni, hogy lila vagy narancssárga bőrszálra fűzzem, és a vevője sem, úgyhogy cserélhetőre csináltam ;).