Az úgy kezdődött, hogy hétfő délután négykor kaptam egy telefont, nem volna-e kedvem készíteni a türjei templomról egy képet... Ó dehogynem :). Szerda reggelre. Ótejóég. És ez utóbbit, mármint, hogy ótejóég, elismételtem párszor. A telefonba. Aztán utána még párszor, csak úgy magamban.

24 x 30 centis változat, testvérek között is egy hét. És még ki is kell választani a fotót, amiről adaptálom! Kis kapkodás: öt órakor megvolt a fotó:

Aztán gyors rajz, hiszen ez így csak az arányok miatt fontos, ezt még le kell "butítani", hogy egyszerű vonalak legyenek, amiket kontúrozni lehet. És persze legyen rajta a felirat, ezt gyorsan megszerkesztem. Üveglap kiválaszt, megcsiszol, megtisztít, aztán kontúrozás és pihenés. Mert kell pár óra, míg rendesen megszárad.

Alvásról hétfő éjjel szó sem lehet. Meg kell festeni mindent, főleg a nagy felületeket, főleg a szélső részeket, ahol majd a kapcsok lesznek, hogy legyen idő (viszonylag) rendesen megszáradni. Persze az egyes mezők között biztonsági száradás kell, különben átmászik a festék, ha a fejemre állok, akkor is. Ezekben az órákban időtöltés, de szigorúan nem alvás, mert akkor nem bírok felkelni.

Reggel hatig készen volt minden, csak a templom nem. Elmentem dolgozni, aztán haza, és még másfél óra, és készen is volt :). Kis begyújtás, hogy ne fagyjak meg (a festőszobában gázzal fűtök, de a lakás többi részében fával), aztán ágybazuhanás. Elégedetten, hogy milyen ügyes is vagyok. És remegve, hogy a megrendelő mit szól :).

Nagy megtiszteltetés volt ez a feladat, és én büszke vagyok rá. Büszke vagyok, hogy az én munkámat szánják ajándékba. És büszke vagyok, hogy megkérnek, és büszke vagyok, hogy megtettem. Sajnos csak villanyfénynél tudom lefotózni, mert mire felkel a nap, már elviszik...