Régóta szerettem volna elolvasni. Megvan hangoskönyvben, de az nem nagyon kötött le eléggé. És megvolt jó ideje e-book formában, de utálok számítógépen könyvet olvasni. Most viszont a Jézuska hozott egy még okosabb telefont, erre már tudtam olyan olvasót telepíteni, ami az én könyveimet is tudja.

Próbából, elsők között töltöttem bele a Zabhegyezőt. Mint a regényt, ami szinte kötelező. Az érzéseim vegyesek. Mert csalódás volt. Ez azért volt meglepő számomra, mert olvasni meg élvezetes volt. Szívesen vettem a kezembe, nehezen tettem le, meg minden. Tetszett a stílusa, bár folyamatosan attól féltem, hogy valami szörnyű vége lesz.

Aztán úgy lett vége, hogy nem lett semmi. Vártam valamit. Nem tudom. Csattanót vártam. De nem volt. egyszerűen csak vége lett. Majd belemagyarázok magamnak valami keretet ;) (Talán az volt a csattanó, hogy szörnyűt vársz, és nem lett. Hogy az ember sokszor érzi nyomorultul magát, aztán mégis csak továbblép, és éli az életét, csak megy tovább minden, mintha nem is éreztük volna, milyen kilátástalan és értelmetlen és végzetes, ami van, meg minden...)