Egy nagy utazótáskában hordom a mécsestartókat. A szállításnál ugyanis nem annyira a töréstől kell félteni, hanem az összenyomódástól. Legalábbis pár hétig :P. Hiába száradt meg, ha tartósan egymáshoz, vagy a csomagolóanyaghoz nyomódik, bemélyed a festett felületbe, és csúnya lesz. Ezért legszívesebben egyszerűen beleteszem egy papírzacskóba (úgy értem, egyenként egy-egy zacskóba), és simán bele"szórom" a táskába.

Naszóval, még az első szállításkor, talán még amikor bemutatkoztam a boltban, valahol a táska sarkában megbújt egy zacskó. Nem látszott, hogy van benne valami, csak most valahogy mégis megfogtam, és kiszedtem. Örülök. Kár lett volna, ha elkallódik.

Nagyon szerettem volna az Adventi Kuckóra készíteni néhány üvegmedált, de úgy volt, hogy nem lesz rá idő.

Hát, valójában nem is volt, de eljött egy pillanat, amikor kicsit már nem akartam mécsestartót festeni (ezt milyen szépen sikerült megfogalmazni). És akkor egyszercsak, nem is tudom, hogy történhetett, bíró úr kérem, én ártatlan vagyok, azon kaptam magam, hogy üvegmedálokat festek, és ripsz-ropsz, készen is lett nyolc darab :)

Az a szerencse, hogy megtaláltam a gyorsítás módját. Hiába, a szükség nagy úr :). A Sassfészek rendelése megakasztott a karácsonyi mécsestartók készítésében, pedig vészesen közeledik az Adventi Kuckó, és már az első megrendelések is érkeznek.

Klasszikus esetben napokat szoktam várni a száradással. A kis mécsestartó üvegpohárka, amit a festett üveglapra ragasztok (vagy amire a festett üveglapot ragasztom?) egyszerre van arra, hogy beletegyük a teamécsest, és arra, hogy megtámassza magát a kis festményt. A ráragasztásnak több fázisa van, de bizony úgy kezdődik, hogy az üveglapot a festett felével leborítjuk az asztallapra... Ehhez naggggyon megszáradtnak kell lenni, különben megsérül! És ehhez kellenek általában napok. ...

A mandala mécsestartók népszerűek. Éljen :).

Nem szeretnék álszerénynek látszani, igenis büszke vagyok rájuk. Úgy értem, ha jártál már Zalaegerszegen a Sassfészek ajándékboltban, akkor tudod, hogy mennyi és mennyiféle áru van. Hihetetlen tömegben a faragott fa elefántok és füstölők, féldrágakő ékszerek és angyalszobrocskák, lakástextil és gyógyteák, kabalák és dobozkák és kendők és... és...

És akkor felhívtak engem, hogy gyorsan vigyek még mécsestartót, és nem baj, hogy most nem érek rá, mert már a karácsonyi mécsestartókat festem ezerrel, ne törődjek semmivel, majd alszom januárban, de most vigyek, de azonnal. Szóval, ha a milliónyi áru mellett olyan fontos az én pár tucat mécsestartóm, az bizony jelent valamit ;)

A Buday Galériában láttam tűzzománc ékszereket. Gondoltam, megmutatom az üvegmedáljaimat. Hiszen ezek is nagyon hasonlóak a tűzzománchoz, iparművészeti kategória, de azért sokkal olcsóbban előállíthatók (és gondolom, eladhatók...) Csináltam hát párat, nem is hozhattam haza egyet se ;)

Készülődöm a karácsonyi mécsestartókkal. Sokat kell festeni, mert nagyon népszerű szokott lenni, minden évben gyakorlatilag annyi fogy, amennyit csinálok. Igen, mert szép dekoráció tud lenni otthonra is, de azt hiszem, főleg azért szeretik, mert viszonylag olcsón különleges, egyedi, és speciálisan karácsonyi ajándék lehet. Kollégáknak, barátoknak, azoknak, akiknek nem veszünk túl értékes ajándékot, de azért mégis szeretnénk megajándékozni.

Nincs két egyforma, még ha az alapmotívum ismétlődik is - 10-15 féle variáció van. Minimum a kontúr más (ezüst vagy bronz), de a színek is folyton másképp keverednek :P

...avagy a sivatagi város. Szintén viszonylag nagy, keret nélkül 25 x 50 cm-es festmény. Abban az időben, mikor készült, éppen Barbara Wood Lélekláng című regényét olvastam, innen a cím.

Nem hiszek a véletlenekben,. az, hogy Türjén lakom, fontos állomás az életemben. Szeretem ezt a falut, nem csak azért, mert csendes, és egy hosszú kálvária végállomásaként a révbeérést jelenti számomra, de méginkább, mert nagy szeretettel fogadtak, és ami nekem talán még fontosabb: nagy érdeklődéssel az alkotásaim iránt. Még csak pár hónapja laktam itt, amikor felkértek, hogy a Falunapon én is mutatkozzam be a helyi alkotókkal együtt. Mi mással hálálhattam volna meg, mint egy üvegfestett Türje címerrel?

30 cm átmérőjű, és természetesen ajándék :)

Amikor a fiam még iskolás volt, egyszer egy farsangon tombolára ajánlottam fel, és a számtech tanár "cicis nőci"-nek nevezte, szóval magunk között én is így hívom...

A Mozaik -hoz hasonlóan ez is majdnem egy az egyben egy festmény reprodukciója (ritkán és egyre ritkábban csinálok ilyet), és ugyanúgy nem emlékszem, hogy ki festette eredetileg :(.

És ugyanúgy annyira szeretem, hogy ha elmegy/megveszik, akkor megfestem újra. Hogy legyen itthon. Eredetileg hófehér-sötétkék-fekete a színe (egyszer megfestettem úgy is), de én jobb szeretem ezt a drappos-türkizes-sötétbarnás színkombinációt.

Fél évig Pesten laktam, és a Váci úton caplatva elhaladtam egy óriásplakát alatt. A plakát valami fagyit vagy jégkrémet reklámozott (vagy a fagyizó plakátja volt? már nem is emlékszem). Mindenesetre halomba szórt gyümölcsök voltak rajta, gyönyörűek, színesek. Ez a plakát ihlette ennek a fényképtartónak a motívumát, ami nyilván elég sokféle színkombinációban készült (és készülhet még), hiszen a tarkaság adja magát.

Íme a legújabb változat: