Az úgy kezdődött, hogy hétfő délután négykor kaptam egy telefont, nem volna-e kedvem készíteni a türjei templomról egy képet... Ó dehogynem :). Szerda reggelre. Ótejóég. És ez utóbbit, mármint, hogy ótejóég, elismételtem párszor. A telefonba. Aztán utána még párszor, csak úgy magamban.

24 x 30 centis változat, testvérek között is egy hét. És még ki is kell választani a fotót, amiről adaptálom! Kis kapkodás: öt órakor megvolt a fotó:

Aztán gyors rajz, hiszen ez így csak az arányok miatt fontos, ezt még le kell "butítani", hogy egyszerű vonalak legyenek, amiket kontúrozni lehet. És persze legyen rajta a felirat, ezt gyorsan megszerkesztem. Üveglap kiválaszt, megcsiszol, megtisztít, aztán kontúrozás és pihenés. Mert ...

Újabb kísérletbe fogtam. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy kipróbálok valami újat.

Először az Adventi Kuckó ban jutott eszembe. De akkor még nem mertem belenyúlni a már kész darabokba. De most könnyebb dolgom van. Most, hogy a bemutatóterem megnyitására készülök, nagyobb mennyiségekben kell gondolkodnom. Több tucat fülbevalót készítek, de a megnyitóról szó sem lehet, míg legalább 100 üvegmedál el nem készül. Minthogy nem lesz két egyforma, hiszen az csakugyan lehetetlen, ilyen mennyiségnél nyugodtan készíthetek strasszost meg nem strasszost, mindenki bőven találni fog neki megfelelőt!

A végső lökést ez a lila-kék darab adta meg. Amint elkészült - és megszáradt -, az a szó jutott eszembe: Univerzum. Igazán illik rá egy szép ...

Igen, az a Hugh Laurie, aki Dr. House-t játssza a sorozatban. Szerencsére az után olvastam róla egy kritikát, hogy már túl voltam a könyvön. Az említett kritika elvarratlan szálakról beszél, meg gyenge történetről, de én semmi ilyet nem tapasztaltam. Ez egy igenis jó könyv.

Azaz hangoskönyv. Nagyon szeretek olvasni, de sokkal jobban szeretek festeni. És gyöngyöt fűzni és gyöngyöt horgolni, meg mindent, ami ezzel jár. Szerencsére ma már nem kell választani, elég sok hangoskönyv létezik. Elismerem, némelyik felolvasása egyenesen borzasztó, de annak is van előnye. Ha a felolvasó pocsék, akkor tényleg nem számíthatsz másra, csak a képzeletedre :P

A balek felolvasója azonban történetesen zseniális. Vagyis zseniálisan olvas fel. Kulka ...

Vagy álma?

(a fotó csak illusztráció)

A festményeim - mint minden alkotót a saját alkotásai - néha kétségbe ejtenek és néha lenyűgöznek. Nem mindig sikerül minden egyformán jól. És néha egészen másképp sikerülnek jól, mint elképzeltem :). De bárhogy is legyen, örök probléma, hogy az üvegfestményt nem lehet jól fényképezni. Vagy a színek sérülnek a fotón, vagy más miatt nem lesz reális. A csillogást talán még valamennyire meg lehet úszni, de a tükröződést szinte lehetetlen. És ha véletlenül mégis, akkor is van egy nagy bökkenő.

A technika sajátossága, hogy még mindig elég új. A legtöbb ember "üvegfestést" gyerekszobák és óvodák ablakain lát, ami azért nem egészen az, amit mi, üvegfestők művelünk. Egy ...

Régóta szerettem volna elolvasni. Megvan hangoskönyvben, de az nem nagyon kötött le eléggé. És megvolt jó ideje e-book formában, de utálok számítógépen könyvet olvasni. Most viszont a Jézuska hozott egy még okosabb telefont, erre már tudtam olyan olvasót telepíteni, ami az én könyveimet is tudja.

Próbából, elsők között töltöttem bele a Zabhegyezőt. Mint a regényt, ami szinte kötelező. Az érzéseim vegyesek. Mert csalódás volt. Ez azért volt meglepő számomra, mert olvasni meg élvezetes volt. Szívesen vettem a kezembe, nehezen tettem le, meg minden . Tetszett a stílusa, bár folyamatosan attól féltem, hogy valami szörnyű vége lesz.

Aztán úgy lett vége, hogy nem lett semmi. Vártam valamit. Nem tudom. Csattanót vártam. De nem volt. ...

Bizony, bizony.

Megint festettem 10 darab karácsonyi mécsestartót. Hármat becsületből. Két hóemberest azért, mert a kedves megrendelő gondolatban nem tudott dönteni, melyiket szeretné, gondoltam, ha mindkét félét látja, akkor könnyebben dönt. A többit meg azért, mert ha már nekilátok... :P Jó lesz jövőre ;)

Ezt a hangoskönyvet majdnem olyan kegyetlen volt hallgatni, mint a Harry Potter 4-5. részét. Ebben az esetben nem az volt a bajom, mintha rosszul ejtette volna a neveket a felolvasó. Azt hittem, az szörnyű, és nincs is annál idegesítőbb.

De van!

A Nők pagodáját felolvasó férfi szörcsög. Van erre jobb szó? Tudod, amikor náthás vagy, és a torkodra folyik a cucc, és megpróbálod valahogy felhozni az orrodba, hogy aztán kifújhasd. Az egyszerűbb emberek, hogy ilyen finoman fogalmazzak kissé más, de hasonló hang kíséretében szokták a szájukba hozni, hogy aztán egy nagyot köpjenek. OOoáááááááhhhh és brrrrr. Undorító. Na, és ezt hallgatod folyamatosan. És aztán ezt még meg is magyaráztam magamnak. Biztos határidőre kellett felolvasnia ...

Ja, nem is meséltem.

Az Adventi Kuckót az ovis szülők találták ki (itt Türjén) azért, hogy támogassák az óvodát, és persze, hogy hagyományt teremtsenek. Az óvónénik és néhány szülő mindenféle karácsonyi cuccot készítenek, és aztán az Adventi Kuckóban meg eladják, és hasznos dolgokat vesznek belőle az ovinak. És persze meghívnak kézműveseket, hogy színesebb és hangulatosabb legyen.

És hát én is ott voltam ;)

Meglátta a Végtelen című mandalát, és azt mondta, olyat szeretne, de nem 20 centiset, hanem 30 centiset.

Persze az nem olyan egyszerű, hiszen megnagyobbíthatom úgy, hogy ugyanilyen széles az örvény csíkja, csak hosszabb, azaz több hurok lesz, meg úgy is, hogy ugyanennyi hurok van, de akkor szélesebb lesz a spirál, hiszen úgy arányos. Persze ezt hogyan tudná eldönteni bárki anélkül, hogy látná. Megrajzoltam hát mindkét változatot, hogy ki lehessen választani. És aztán meg is festettem :P

Mondanám, hogy az idén nem csinálok többet, de annyira sokat éjszakáztam az utóbbi hetekben, hogy lehet, hogy már a két ünnep között nekiállok a jövő évi karácsonyi mécsestartóknak...

Mindenesetre ezt a párat most gyorsan még befejeztem a vasárnapi Kuckóra :).