Jó, hogy a YouTube-on vannak színházi közvetítések :)

A legfrissebb élményem Csurka István Döglött aknák című darabja. 70-es évek, két öreg a két oldalról, összezárva egy kórterembe az idegosztályon. Az első harmad érdekes volt, mert vártam, mi sül ki ebből. A második harmad kicsit ellaposodott, kicsit unalmas volt - nekem. De a vége fergeteges, rengeteget nevettem. Persze két színész-ikon: Kállai Ferenc és Major Tamás, már az élmény, hogy ezeket együtt láthatja az ember.

Csak aztán, mikor vége lett, és másnap, már kikerülve a hatása alól, kicsit belegondoltam, és az bizony már inkább szomorú volt. Egyáltalán, olyan felfoghatatlan egy kor, amikor emberek azt művelték egymással, amit a háborúban, és utána, és az ötvenes években. Hogy szándékosan küldték egymást a halálba, a száműzetésbe, az élet peremén is túlra. Hihetetlen, hogy a rosszindulat ennyire szabad utat kapott, és utána még hihetetlenebb elképzelni, hogy ezek az emberek a végén kibéküljenek. Mondjuk tény, hogy addigra már őrültek...