Másfél évvel ezelőtt költöztem egyet. 80 km-rel arrébb. Majdnem minden holmim befért, pakoláskor, csak pár ruhadarab és egy könyves doboz maradt el, amit annyira nem sajnáltam, viszont sok-sok üvegholmi, amit nem is mertünk, nem is tudtunk elszállítani. A méretre vágott, de még üres üveglapok még csak pótolhatók voltak, de a félkész, sőt már elkészült festményeket nagyon sajnáltam. Majd visszajövök, de az élet sokáig úgy hozta, hogy nem jutottam el. Egészen szombatig. 

Óriási élmény volt, mert persze a legnagyobbakra, a legfontosabbakra emlékeztem, de a kisebb darabokra, és a megkezdettek jó részére egyáltalán nem. Megérte. Várni is, visszamenni is!