Régen egyszer festettem már kicsiben, aztán amikor ez a nagyobb üveglap évekkel ezelőtt valahol a kezembe akadt, már tudtam, hogy ez a motívum feltétlenül elkészül majd ebben a nagyságrendben. Bizony, kerettel együtt 28 x 62 cm. Nagyon sokáig hevert félig készen. Egy időben nem volt alkalmas helyem festeni, aztán már féltem nekiállni.

Műhelytitok következik. Egy képen belül a színeknek harmóniában kell lenniük. A legkönnyebb ezt úgy megoldani, ha a kép "egyszuszra" készül el. Nem "egyfenékkel", azaz "együltő-helyben" vagy hogy mondjam... Szóval - főleg ekkora képet - lehetetlen lenne megállás, pihenés nélkül megcsinálni. Már csak azért is, mert úgy biztonságos, ha az egymás melletti mezők festése között eltelik kis (száradási)idő. De mégis folyamatosan érdemes megcsinálni. Ha kimarad idő, adott esetben hónapok, vagy évek, akkor nagy esélye van, hogy az újonnan kikevert színek idegenek lesznek az elkezdett képben. Bizony, kellett már kidobnom emiatt festményt, mit mondjak, fájdalmas élmény. Szóval egy idő után már azért halogattam a befejezést, mert féltem.

Szerencsére - remélem, nem csak én látom így - alaptalanul :).