Zseniális agyam van.

Egy (férfi) ismerősömnek évekkel ezelőtt segítettem rendbetenni a lakását, rendszerezni a dolgait. Azóta is engem hív, ha ritkán használatos, de fontos dolog kell: hol van a villanyóra-szekrény kulcsa, vagy egy fontos irat... És mindketten meglepődünk, hogy én meg tudom.

De egy regény/film végkifejletét azonnal elfelejtem. A Harry Pottert ezerszer láttam/olvastam, de még mindig csak oldalakkal előbb kezd el derengeni, hogy is volt, mikor már ott járok. Szerencsére, mert így mindig tudom élvezni. A krimikkel is így van :) Csodálatos.

Na így voltam a Da Vinci-kóddal is. Igaz, jó régen olvastam, és jó régen láttam, úgyhogy szerencsésen összekeveredett a film és a könyv, de a kápolna-beli jelenetig nem voltam benne biztos, hogy ki a mester :). Arról nem is beszélve, hogy mivel én előbb olvastam ezt, mint az Angyalok és démonokat, azt hittem, hogy ez az időrend, és most meglepődtem, hogy nem... :P

Elgondolkodtató persze, mennyi az igazság a regényben, az egyház dolgairól és a legendákról, mennyi az összeesküvés-elmélet, és egyebek. Szerencsére engem csak azok a dolgok érdekelnek ilyen mélységig, amik általam ellenőrizhetők - és ilyen elég kevés van... Amiben feltételezhető, hogy egyik vagy másik oldal, vagy akár mindkettő manipulálni akar, már nem vagyok hajlandó elhinni semmit. Attól kezdve csak egy izgalmas kalandregény, szórakoztató, élvezetes. Én meg azt hiszek, amit akarok :)